Fajtalan
Orbán János Dénes:
Sántha Attila élete és cselekedetei
Sántha Attila 1968. március 9-én született, Kézdivásárhelyen, a kicsiny, ám szellemileg sziporkázó székely városban, mely annak előtte már két vezéregyéniséget ajándékozott Erdélynek, Fekete Vincét és Markó Bélát.
Középiskolai tanulmányai elvégzése után kezdődött gondolkodói karrierje: hátvéd lett a kézdivásárhelyi Vasasnál.
Ugyanebben a csapatban Fekete Vince volt a csatár.
Egyesek szerint az irodalom pályáján is ez maradt a felállás.
Egy súlyos lábtörés következtében félbeszakadt gondolkodói karrierje, és közvetlenül a rendszerváltás után bölcsészhallgató és költő lett Kolozsváron.
1991-ben megismerkedett a Párizsból frissen hazatért François Brédával. Ekkor kezdődött el lelkében és művészetében a székely kulturális hagyományok keveredése a modern nyugati eszmékkel.
1992 nyarán részt vett egy prágai irodalmi konferencián, ahol előadást tartott a populáris irodalom elméletéről, és megdugott egy ábrándos szemű bolgár bölcsészlányt.
1992 őszén elkövette a legnagyobb bűnt, melyet ember az irodalom ellen elkövethet: fölfedezte Orbán János Dénest.
1993 áprilisában megírta a Transzközép című kiáltványát.
1993 júniusában megszerkesztette és a kolozsvári Echinoxban megjelentette a Nagy Transzközép Számot, melynek hatására kitört a ribillió az erdélyi magyar irodalomban, és elkezdődött az azóta is tartó viadal a törpefenyő és a fasz között.
1993 őszén a kolozsvári Helikonban megjelent a 100 sor magány című poémája, melynek köszönhetően 283 olvasó mondta le az előfizetését.
1994 elején Sántha Attila Amerikába utazott, ahonnan 9 hónap múlva tért haza, tapasztalatokkal és dollárezrekkel, melyeknek köszönhetően neki lett először lakása a kolozsvári ifjú poéták közül. Időközben Szőcs Géza és OJD megalapították az Előretolt Helyőrséget. Sántha Attila elfoglalta a felelős szerkesztői posztot, és a lap hasábjain tovább generálta a transzközepet, az Újvilágból hozott friss eszmékkel dúsítván azt.
1995 tavaszán megjelent első kötete, a Münchhausen báró [Sántha szerint] csodálatos versei.
Ekkorra már szinte minden irodalmár azt hazudta, hogy érti a transzközép lényegét.
1996 tavaszán Kukorelly Bandi Szófiába utazott, tolmács segítségével felolvasni a magyar irodalom iránt érdeklődő közönségnek. A felolvasás után a közönség – egy ábrándos szemű bolgár bölcsészlány – félrehívta és megkérdezte: minden magyar költőnek akkora farka van, mint Sántha Attilának, merthogy anno, Prágában, Nivea-krémmel kellett megkenni, hogy valahogy beférjen.
Az irodalomtörténészek szerint ez volt az egyetlen eset, mikor Kukorelly Bandi egy hölgy társaságában elsárgult, elvörösödött és sporttémákra terelte a beszélgetést.
1999-ben megjelent a második verseskönyv, az Ír úr, melynek első felében Sántha Attila megalapította a székely nyelvű költészetet, második felében pedig – a harmónia kedvéért – az erdélyi szadomazó lírát.
2004-ben Sántha Attila lírája átgyűrűzött a budapesti aluljárókba, ahol rikító plakátok hirdették a Kemál és Amál című gyűjteményes könyv megjelenését, az Ulpius-ház gondozásában. A 10 ezer példányban kinyomtatott könyv mérsékelt sikere bizonyította, hogy Pannónia és Transzszilvánia között egyre mélyebb a szakadék. Ez a könyv vezetett a 2005. december 5-i népszavazást követő nemzetszakadáshoz, mivel ebből derült ki, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszéljük.
A pannon és a transzszilván nép közötti kulturális, morális és etológiai szakadék áthidalása végett Sántha Attila megalkotta a Székely szótárt, és azóta is azért küzd, hogy ez az alapkönyv minél több emberhez eljusson, és ismét magyar nemzet lehessünk.
2006-ban Sántha Attila visszaköltözött Kézdivásárhelyre.
Eme tette jelzésértékű. Életpályája bizonyítja látnoki mivoltát, hisz mindig mások előtt járt, évekkel megelőzte korát és kortársait. Ő agyalta ki az erdélyi irodalmat megváltoztató transzközép elméletet. Ő vásárolt legelőször lakást. Ő dugott meg legelőször bolgár bölcsészlányt. Ő írt legelőször székely nyelvű verset. Ő fedezte fel...
A Zákhányos csuda című székely nyelvű novellában, melyet Sántha egyik hű követője fabrikált, a főhős, Ladik Jeromos vizionárius époszban költi újra a '48-as Forradalom történetét. A székelyek Gábor Áron bünagy rézálgyújával esszevissza sirittenek osztrákot meg muszkát, s a Forradalom fényes győzelemmel ér véget. „Kézdi főváros lesz, Petőfi Sándor es odakőtözik” [kiemelés tőlem, ÉN].
Ezen érdemes elgondolkozni. Sántha Attila már kialakította szálláshelyét a Zsuzsibabák városában. Ez már sejtetni engedi, hogy belátható időn belül megtörténik az egyesülés, és az új ország fővárosa hogyan is lehetne más, mint Kézdivásárhely? És ki lenne mindennek szellemi atyja és vezére más, mint a székely irodalom rabonbánja, Sántha Attila?
