Vers
Szavakat hoztam kutadból
Hát ezt ittam legutóbb
Mi lett volna magunkból
Bár ezt inkább te tudod
Most átöntöm kis vödrön
Csobogó hangot kutamba
Hátha még egy kicsikét
Benne maradna
Szavakat hoztam kutadból
Lásd, az enyém kiapadt
Mondanék most valamit
Hogy hallgasd magadat
Most átöntöm kis vödrön
Csobogó hangot kutamba
Hátha még egy kicsikét
Benne maradna
Elbocsátott lányok
Hadd emlékezzem most sok elbocsátott lányra
Kik érkezvén, énvelem perdültenek táncra
A bűnbánat, azt hiszik, úgy emészt azóta
Hogy miért is nem ővelük indultam az útra
Sajnálom, nem bánom, bár úgy küszködöm néha
És emlékszem lányokra, kik engem küldtek vissza
Megnézném álmukat, hogy gondolják-e olykor:
Miért más, miért nem én? Jobb lenne-e akkor?
Nem hiszem, mert én is oly ritkán állok sorba
Efféle gondokkal, s nem alszom azóta
Nyugtalan forgással, vízből partra lökve
S igencsak sokára nézek a tükörbe
Hadd emlékezzem most sok elbocsátott lányra
Kik érkezvén, énvelem perdültenek táncra
Az életet túléltük, s visszanézünk félve
Ki vagy te? Mit akarsz? Miért jöttél elébe
Embernek, állatnak, ki harcolt, ahogy lehet
S végül is beérte, csak éppen nem veled
S most terülvén higgadtan valahol egy ágyra
Nem gondol, önmagán kívül, senki másra.
A művészek reggel
A művészek reggel
Ha megisznak egy teát
Gondolnak egy nőre
És kívánnak egy pinát
Az mégis más, mintha
Az átlagember
Nemiséggel küszködne
Nem beszél, csak teszi dolgát
Könnyű italt vedelve
A művészet bennem
Rendbe hozza magát
Aztán hosszú időn át
Ott alussza álmát
Nem költöm fel
A szerencsétlent
Hadd pihenjen kicsit
A művészek csak megfarkalják
S folyton adják-veszik
A művészet bennem
Rendbe hozza arcát
Nem akarok tőle semmit
Ő sem beszél hozzám
Nem vagyok az esete
És ő sem izgat engem
Elmehet, ha magát végre
Kipihente bennem.
Csere
Íme, itt hagyom neked magamat
Szerelmül testnek és szívnek
Hogy ölelj, de sohase érts meg
És úgy érjünk elképzelt célba
Hogy élőnek látszódjunk néha
Íme, itt hagyom neked a gyötrődést
Cserébe, azért mert szeretsz
És ellene semmit sem tehetsz
Lehetsz te erős és konok
Én álmatlan éjeket hozok
Hogy nevet adhass a mának
Amin mások is átsétálnak
A nők unnak
Virág hervad, ők csak unnak
Ostromolhatsz, mint egy várat
Szép nőt, feltűnőt
A terhet, a terhet – kerülőt
Miért vigyorogsz, én csak mondok
Nem ismerek földi gondot, csak egy nőt
Szép nőt, feltűnőt
A terhet, a terhet – kerülőt
A nők unnak, unnak mindent
Unnak téged, unnak engem
Unnak engem
Ül a széken, szeme fénylik
Férfiszívek folyton kérik a nőt
Szép nőt, feltűnőt
A terhet, a terhet – kerülőt
A nők unnak, unnak mindent
Unnak téged, unnak engem
Unnak engem
Elszállt az időnk
Hát végül kocsmában ültünk mindannyian
Falakon repedt idő
Úgy tele volt, úgy áradt szét
S újak jöttek elő
Apám osztott, na mi a fene?
Most újabb rendelet jő?
Összenéztünk, három fiú
De vajon ki lenne ő?
Mikor járni tanultam, már menni kellett
Kezemben ott volt a kő
Mi voltunk ott, emlékszem most
Úgy elszállt az időnk
Aztán hallgatag ültünk mindannyian
Beszéd már nem jött elő
Csak néztük egymást kedvetlenül
Úgy elszállt az időnk
Mikor járni tanultam, már menni kellett
Kezemben ott volt a kő
Mi voltunk ott, emlékszem most
Úgy elszállt az időnk
Mikor járni tanultam, már menni kellett
Kezemben ott volt a kő
Mi voltunk itt, emlékszünk majd
Ha elszállt az időnk
