Vers
Várlak
Huszon hány év majd és ott ül fejedben
Vágya vágyad lesz ezt hagyta rád
Sajnálom magam és sajnállak téged
Nem nyílik ajtó innen s tovább
Kút éj zenéktől hangos álmokból
Nappalod mérges lázakba ránt
Magad érted csak majd minden beszéded
S társul én hozzám köt majd a vágy
Így leszek véled ágyasod-ágyad
Elvájt sebedre balzsamos ír
Engem imádsz majd énhozzám térsz meg
Mindenem sajnál mi sajnálni bír.
Utcát teret
Kincseinket a tengerbe szórták
A város mint trágyadomb ernyed el
Hitetlenek vertek tanyát itt
Torunkat ülik s a süket egek...
Mit hittél mondd csak meddig bírják majd
Hallgatni lantod bőgés helyett
Meddig tűrik majd konok fejed fent
Látni magasan a tömeg felett
Mit hittél meddig bírják vér nélkül
Zsíros torokhoz szokott hasak
Meddig tűrik majd fényét árnyadnak
Betöltsön minden utcát teret
Milyen istenbe hittél te balga
Milyen árnyaktól terhes agyad
Milyen sírokból készülsz kikelni
Milyen szívekbe kérted magad.
Láz
Kapar a csönd a padlaton
Túl messze túl rég
Visszhang csupán korhadt akol
Bemérni kész
Perel az éj vak lármafák
Hamvát szitálja
Izzanak föl a bűnjelek
Országa vár ma
Foltot mutat a házfalon
Hátrálni mit sem
Cserélni így hát önmagát
Osztoz a kincsen
Mozdul a kép s míg halhatón
Ugrik vigyázni késve
Szalad s markából ellebeg
Arccal a késbe.
Mindenek elhagy
Apánk az új bort
Küldd már megérett
Várnunk tovább nincs
Tíz éve már
Legjobb szőlőnkkel
Ültettük sírod
S nagy álmod kínunk
Nem festi át
Várjuk hogy érkezz
Hited jelével
A vérszínű légben
A folyó fölött
Arcunk szomjadtól
Egyre fehérebb
Mindenek elhagy
Küldd hát borod.
Altató
Te értheted csak
Ki harminc egy éjen
Lested szobámban
Útján a kín
Mily rémeket hajt
Inni szememhez
A város szívében
Hol számolnom hatvanig
Biztat egy orvos
S kérlel ne féljek
Mit hittem a múlt már
S hátrálva fogy
Körmét a járdán
Csak én hallom érzem
A város szívében
Hol senkit nem ismerek.
