Vers
Matrjoska
az volt a legszebb idő
amikor matrjoska voltál.
Elmacáztam veled
megpucoltalak mint a krumplit
mint a hagymát
(sírtam tőle persze)
ha eltörtelek megragasztottalak
(elfolyt rajtad és most a
fejed búbja is ragad)
betettelek nagyanyám
kékcsőrű hattyúi közé a vitrinbe
(mit mondjak, pazarul mutattál)
lekapartam rólad a festéket
és újrapingáltalak
(csak sajnos úgy sikerültél
mint egy utcalány)
egyszóval megcsináltam veled mindent
amit kislány a babájával
amit marionett-művész
a féltett munkaeszközével.
Végül dühös vállrándítással
beraktalak egy cipősdobozba
és elküldtelek segélynek.
Lábon jöttél vissza
és emberszagod volt legfőképpen.
Akkor megértettem,
hogy könnyű lemondani olyanról
akinek a cipője hónapokig,
évekig hiányzik az előszobából
„megvuduztál babám”
na hát ennyi arról, hogy elhagylak
Boldogságszelet
A félelmet felejtve
elereszt a bűn,
s csak az az eredendő
egy
ragad rajtunk
(mi emberek)
és az ösztön:
é l n i
nem ahogy hagyják
vagy lehet;
hanem
beszívni a lélegzeted,
barackvirágot tűzni
hajamba,
ősszel levelet préselni,
s barna nyomát
a lexikonban
száz év múlva
szemünkkel bekeretezni.
Mindennapi program
A némileg liberalizált berlini fal
két (ellentétes) oldalán
vagy mint hanyag takarítónő
domestosos felmosóvizében két hajcsomó
úgy ülünk minden nap
kacagva afelett, hogy
öt citromot
öt hetest
öt dinnyét
...
pörget a gép, ahányszor bedobjuk
egymásnak személyiségünk szik-
rájának ötvenfilléresét...
Ugye nem csak ebben
a sterilszobában marad mindennapi program
szerelmünkkel megszégyeníteni a felnőtteket?
