Vers

Lövétei Lázár László
versek

„Az április megőrült...” (Radnóti)

             Molnár Vilmosnak

Hideg, szürke, fekete:
április végén a kertem
ilyesmivel van tele.

Ki csinálja ezt velem?
Minden olyan vértelen,
hogy csak úgy ráz a hideg...
Még csak reggel fél kilenc van,
de minden csupa ideg.

Február is szürke volt,
március is szürke volt,
de ilyen még sose volt.
Ilyenkor kell írni, nemde,
hogy a Nap: „Mint hullafolt...”

Ki intézte el nekem,
hogy a kertem jégverem?
Nincsen benne semmi zöld
– persze, azért lehet tudni,
hogy csak tetszhalott a föld.

Holnap hólé lepi el,
aztán fény, s még ami kell,
de hogy mikor lesz tavasz?...
Pedig ráférne a kertre
holmi selymes ragtapasz...

Jaj, de mi van, hogyha ez a
sáros hófolt éppen az?...

2004

Kisssmagyar zsoltár

             „Vagy sohse’ lesz egyéb hazám, mint az ég!”

          (Arany)

Te vezettél ide, Uram, ez igaz.
S tényleg jó itt, meg minden. Vagy mégsem az?

Mondom, jó és szép, de... tudta a fene,
hogy ilyen sok izgalom is jár vele

(pedig már csak arra jó, hogy legbelül
Nélküled se maradhassak egyedül)...

No de mindegy.
                  S mert a műfaj kötelez:
áldd meg ezt a földet, amíg „haza” lesz.

S áldd meg ezt a földönfutóbolondot –
persze, hogyha egyáltalán meg tudod...

2007-ben, Szt. László király napján

Idill

            Csillának

ó vajha írhatnék neked
komoly szép furcsa verseket
csupa véres-érzelmeset
és amilyet ma nem lehet:
rothadó levelek felett
ősz végi náthás kerteket
ó vajha írhatnék neked

vagy a kiürült menny helyett
dekadens lázbeteg eget
(hogy amikor majd vége lett
ne félve mondjam: ég veled)
ó vajha írhatnék neked

2006. december 6.

Mindenszentek után

Maholnap véget ér majd
az első bónusz-évem,
s én mit se tettem érte.
Megkérdem hát az Úrtól,
hogy mit nyomott a latban?
Na persze, hogyha mérte.

S ha tényleg mérte volna,
és könnyűnek találta,
dicsérem Őt, hisz éppen
az Ő kegyes malasztja
s e könnyűség segített
a mocsárból ki épen.

És fennen hirdetem, hogy
e könnyűség segít ma
tovább a hármas útig.
De hallom is a hangot:
„Sütkérezz még a napban!
Elég ez mára untig.”

Ó, nemo contra Deum!,
én mégis arra kérem,
engedje megtalálnom
a válaszút csodáját
s a lidércfényt fölötte,
még innen a halálon.

2005. november 3.