Tagság: E-MIL

Az óvodában a legszebb gyerek voltam, a tanulmányokkal kapcsolatban más pozitív emlékem nincs. 18 éves koromban a város legjobb tanulóival együtt megbuktam az érettségin. Ekkor fogadtam meg, hogy ezután nem törődöm velük. A rendszer még abban az évben megbukott. Később újból érettségiztem, és szülői akarat folytán a temesvári jogi egyetemre iratkoztam be. Tanulni nem szerettem, a nyelvet nem értettem, de második évtől kezdve irodavezető lettem az egyetem titkárságán, azután a vizsgákkal gondjaim nem voltak. Államvizsga után Kolozsvárra költöztem, hogy költő lehessek. Közben elvégeztem a jogot és beiratkoztam pszichológiára. Kolozsváron Dr. Bréda Ferenc karolt fel, megmutatta az arcokat, meg azt, ami mögöttük volt: a szubtitrázst (feliratot), ahogyan ő nevezte. Kolozsváron egy évet maradtam, és pincérként dolgoztam a Bulgakov Irodalmi Kávézóban. Egy év után családi okokból Budapestre költöztem, hátizsákkal. Két napig diákszálláson laktam, majd albérletet kerestem, és egy pinceszabóságban dolgoztam reggeltől estig, fél éven át, feketén. Utána lakásügynök, telefonos operátor, majd ügyvédgyakornok lettem, közben megpuhítottam Budapestet. Árultam spagettit németeknek, éjjelente a svájci tévének dolgoztam, és segítettem pénzt kihúzni a reménybe fáradt kispolgár zsebéből. Ekkor írtam a legjobb verseket. Három évre rá – most –, a T. K. Bürokrácia hozzájárult, hogy a diplomámat honosíttassam. Jelenleg vezető beosztásban dolgozom egy multinak, emellett írok és tanulok. Magasságomnál fogva kortársaim a legnagyobb magyar költőnek neveznek, ezt szerénykedő, zavart mosollyal nyugtázom. „Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok.”

Kötete:
Rózsahús (versek, Erdélyi Híradó, Kolozsvár), 2005.

Díj:
– E-MIL debüt-díj, 2005.